A gonorrhálisok, ha háderűznek,
megnyögtetnek: szükséges sportot űznek.
No persze, ha a bűzelem totális,
dücső bátornok a degenerális.
Nekünk mi jut? Bakázunk forrő hurcban,
csak az hősöl, ki hősileg kipurcan.
Polintrikus szónoklik demagőggel:
azt dürgi, gründolnunk kell svéderőnkkel,
s ha provokádják békás nemzetünket,
fejvesztjük minden kegyszerrendszerünket:
csak bambák, bágyúk, pusnyák állnak ellent
a szellenségnek, hogyha ellenszellent.
A lelkipecérek s az üdvfináncok
– kakatolikusok és prosztatánsok –
harcról szószékelnek, povédikálnak:
saját profitjukról loprófétálnak.
(Te tudod, Isten, ha egy ország harcol,
míg harcban gürcöl egy, a másik sarcol.)
(A küzdlegény, a póp, a kórsággyűlés
fölháborúdik persze, ám a tűrés
kajánlatos, mert bárminő szomorság:
orvságra csak orvság lehet orvosság.)
Papoletika, nagy a te hatalmad!-
Csak általad léteznek birkadalmak.
Veszett viszályt, veszélyt a másság éleszt:
nyelv-, szín-, valláskülönbség gyanút ébreszt,
s az egyformán formátlanlelkű csordák
az anyajegyet stigmává tiporják.

trad. Ertl István